Egyszerûen csak csendet akarok.
Most valahogy nem bírom elviselni magam körül a zajt. A gép zúgását, a vihogást, az autó hangját, a szavak éles csengését...Egyszerûen elegem van. A saját gondolataim közé akarok menekülni, de nem tudok, mert megõrjít minden. Csendet akarok és békét.
És nem bírom ezt a nyomást sem, a mindennapok terheit, a sulit, az itthoni dolgokat és az egyéb dolgokat. Csak egy kis békére vágyom, de nem megy. Ki akarok szakadni ebbõl a világból és a sajtáomba menekülni, de nem megy. És a tehetetlenség felemészt...
Csak legyen már végre csönd...
