T felhívott este, miután megdobtam egy smssel. Mondta, hogy sajnálja, hogy így búcsúztunk el, õ nem így akarta, csak nem akart feltartani. Beszéltünk még egy keveset, majd elbúcsúztunk egymástól. Én hülye, meg elkezdtem sírni. Idiótának éreztem magam, amiért ezért bõgök, hogy nem lesz itthon 5 napig...de hát ez van. Ilyen vagyok.
Este még msn-en beszélgettem pár emberkével, köztük Uval, aki most bajban van, hogy mi legyen a balatoni hétvégével. Mert vannak, akiket nem hívtunk meg, nos ez valahogy a fülükbe jutott, és ezért megsértõdtek. s most õk is meg lettek hívva, de így viszont a társaság felének nincs kedve elmenni velük. Többek között nekem is. És T sem biztos, hogy jön. Így meg hát nincs sok kedvem menni...szóval nagy dilemma van, hogy egyáltalán megyünk-e.
Tanulnom meg semmi erõm. Eddig bicikliztem egyet, mert nem tudtam aludni, aztán amikor hazajöttem, olyan 11 körül T is felhívott, hogy mindjárt átlépik a határt, és minden rendben van.^^
Most meg takarítok és karkötõket csinálok, mert nincs jobb dolgom....
Chupacabra voltam.
