Kellett már egy ilyen nap is. Hiába is- ha a régi barátaidra nem számíthatsz, újakat kell keresned magadnak.

És tényleg. Lementünk háromkor, fél négykor dunapartra, és uhh nagyon jó volt:D. Elõször persze zavarban voltam, de E-t, meg M-et ismertem már, Á meg alattam járt egy évvel, szóval csak Sz volt tök új nekem. Vittünk pipát, leültünk, és pipáztunk. Nagyon jó volt, mert már rég pipáztam ilyen jót- az utóbbiakról csak rossz emlékeim vannak. Az egyik jég hidegben, pingpongasztalon, közben barátnõmet kellett vigasztalnom, mert szívfájdalma volt, a legutóbbin meg F bunkózott, így elvbõl nem pipáztam. De most végre volt valami hangulata, és még jobb lett volna, ha pia  is lett volna, de így is megtette.(:

T lökte a hülyeségeit, meg ott barantázott E-vel, én meg csak néztem õket, meg a többiekkel hülyültem.Végre megint jól éreztem magam. Rég volt ilyen, kivéve ha Tvel vagyok kettesben.De ez most más volt. 

Aztán hét körül eljöttünk Tvel, mert úgy hallottam a telefonban, hogy ok, h anya elengedett nyolcig, de mégis mérges volt. Meg így egy kicsit kettesben lehettem Tvel.Képes volt megint elvonatozni velem, de aztán csak üldögéltünk az állomáson és megvártuk a vonatát. Aztán hazajöttem, most meg itt vagyok. Kicsit elfáradtam, de uu...nagyon kellett már ez a nap. És tök jófejek a barátai. 

Na, Chupacabra voltam.:)