Igazából fizikáznom kellene..de hát. Fizika:D Vicc.
Ma csodamesés napom volt. Mármint, Tvel voltam, aki egy bolond õrült, mindent ellehet rá mondani, csak azt nem, hogy normális. :D:D De hát, rám sem lehet mást mondani. Legalább összeillünk^^,
Kártyáztunk is, filmet nem néztünk, zenét hallgattunk, elvoltunk, mint mindig. Annyira szeretek vele lenni, hogy azt õ el sem tudja hinni. Fõleg amikor ott feküdt az ágyamon, és épp zenét hallgatott vagy nem tudom, valamin filózott. Tiszta bogárszeme volt*.* Rögtön eszembejutott a Jövõ. (L) Egyszóval, minden tökéletes volt. Csak úgy viselkedett, mint egy kisgyerek:D:D
Aztán úgy volt, hogy hazament, én épp kakaót szürcsölgettem, meg anyával beszélgettem a konyhában, és nem vettem észre, hogy bejött a konyhába. Egyszercsak megszólal a fal mögül, hogy "Ííízlik??" Azittem szívinfarktust kapok, mert épp akkor gondoltam rá, és mint valami kísértet, vagy nem is tudom. Váratlanul ért:D Utána ott ölelgetett, meg próbált lehiggasztani:D (Am meg azért jött be, mert apa hazafelé találkozott vele, hazahozta, aztán meg vissza hozzájuk, mert am is ment PEstre) De jaj.:DMegijedtem . (Roszz vagy.)
Röviden ennyi. Ma gityózgattam most még itt az este, meg próbáltam tanulni, de ilyen lelkiállapotban képtelenség.
Na Chu
