de komolyan nem. Mit ártottam én az embereknek? Miért rúgnak belém? Miért kell szarul éreznem magam a suliban, magányosan, mintha tele lennék véve ostoba emberekkel, akik nem értenek meg, nem is akarnak, és valami stréber idiótának elkönyveltek. Nem ismernek. Nem tudják ki vagyok. És ez nagyon elkeserítõ. Mostanság kapok hideget, meleget, itthonról, suliból, csoda h egykét rosszabb jegyem van? Mitõl lenne jobb? Ennek következményeként megvonnak attól ami éltet- Bogárral való kommunikálás. Ez egy ördögi kör. Nem érzem jól magam. Fuldoklom. Magányosnak érzem magam bent. Bogár maradt már csak nekem, aki tudja ki vagyok. De ezek után nekem senki ne mondja h nem ápolom a barátságunkat- ápolnám én, ha valaki hagyná. Cs már sokafszor mondja le a hétvégét, mintha kedve, ideje nem lenne hozzám. Ezek után ne csodálkozzon ha Bogárhoz menekülök. Õ az én mentsváram. Itthon is feszült vagyok, indulatos, érzelmes. Nem bírok magammal. Sokat sírok. Sírni akarok mert könnyebb így elviselni mindent. De meddig? Meddig marad ez így? Mikor jön már valami jobb?...
Szombaton. Igen, szombaton minden jó lesz. Addig meg elmerülök a semmiben.
