Péntek óta nem láttam, kivéve hétfõt, azt a kurva kis egy órát, amikor kb. csak bõgtem neki a karjaiban annyira kivoltam az élettel. Azóta vártam a szerdát. Nagyonnagyon. És nem elfelejtette hogy konpetencia?Meg mennek parlamentbe? DE. És én itt vártam, már ez éltetett, képes voltam mindent lemondani ÉRTE...és most közli, amikor amúgy is sík ideg vagyok vmi miatt, meg õ is nyûgös, h ja, am a legrosszabb hír szívem, hogy nem találkozunk. MSN-en mikrofonozás közben ahol még csak azt sem mondhatom h OK, anélkül hogy el nem csuklana a hangom. Ez éltetett, basszus, és most olyannagyon fáj. És most egy negyed órája itt bõgök, pedig tudom, hogy faszság az egész, csak azért mert nem látom, de BASSZUS nem érdekel, hiányzik, szükségem van RÁ, és épp ekkor nem látom...mindigezvan.
