chupacabra

Azért három hét múlva talán együttalszunk. Már eddig is kimaradt köbö két és fél hónap. Hiányzik mocskosul. És nyár van. És nem. És nem lehet és ajj baasszameg itt rinyálok mert máshol úgysem lehet. És most igen, épp kivagyok akadva. Mert kell az az érzés...tudjátok. Amikor mellette ébredsz. Mikor tiétek az éjszaka. Sötétben suttogás a másiknak. Reggeli ébresztgetés, szeretgetés, puszik, viháncolások. És most itt nem a szexrõl van szó. Hanem hogy mellette ébredjek..de nem. NEM. És csak légy türelemmel édes, mondja nekem, és tényleg nem  lehetek önzõ, de ez a nyár megint kurvahosszú, és megint nem lesz a miénk. És most nem csak emiatt. De sosem lesz jobb? Majd Pécsen. De hol van az még? Három év múlva? Könyörgöm. Nem bírom. Túl jó volt ma és most túl rossz. És nem kérek kommenteket, se azt hogy most emiatt vagyok ki. Köszönöm, senki nem érti, szóval nem kell beszólni, így elõre mondom. Csak leírom és kész. Mert le kell. És igen, holnapra jobban leszek, és csak mosolygok magamon, hogy de türelmetlen picsa vagyok hogy ezen aggódom majd túlélem de jelenleg FÁJ. KURVÁRA.