ma nagyon úgy nézett ki, hogy vége...Hogy lezárom ezt a közel 16 hónapot.ÉS nem azért mert nem szeretem. Hanem már nagyon fáj. De aztán a szomorúságomat felváltotta a dac, a düh, a makacsság. AZÉRTSEM. Nem fogok örömet okozni egy ilyen nõszemélynek, nem fogok azzal boldogságot okozni nekik, hogy elválaszt egy ilyen undorító módon a fiától. NEM! Engem nem fognak úgy elkergetni mint a lányuk barátját. Én nem vagyok ilyen könnyû eset. Azt leshetik. Nem fognak legyõzni, elválasztani. Úgyhogy ez BUKTA.

És aztán T, és ittunk Monstert, meg Nesteát, és elõször sírás, aztán már nevetés. Meg séta, és egyre jobban lettünk, és igen, nem adjuk fel, nem okozunk ekkora örömöt nekik. És sikerült boldoggá tennem, és ha ilyen küzdelmeket túlélünk, akkor minden ok lesz. *-* És lehet másnak könnyebb, de nem érdekel. Ez az én életem, az én szerelmem, és kész.

és most boldogság, asszem. Szeretem õt, nagyon.