nem értem. nem értek én már semmit sem. Csak itt fekszek, és néha görcsös, ziháló sírás jön rám. Miért? Mert most igazán boldog voltam. És mindig ez van. Jön valami, amitõl visszazuhanok. De most küzdök. Terelem a gondolataimat, de mindig ugyanoda térek vissza- örökké ez lesz? Szenvedünk egymásért, küzdünk..de? De nem lesz soha jobb? És akkor jön a következõ kérdés...amitõl félek. Szakítás?Nem. Nem fogunk. Szeretjük egymást. Van valami egyáltalán ami erõsebb ennél?Vagy néha tényleg legyõzik a szerelmet..?
Nem akarom..nem bírnék nélküle élni..és lehet kénytelen leszek?
újabb zihálás. Nem.
Nem lehet. De ha ez a helyes?..ha már annyiszor szenvedtünk, küzdöttünk, belefáradtunk, elroncsolódtunk..?
akkor SEM. Ki kell tartanunk..már csak három év...három..
