Sok mindenen agyaltam ma. Gyûlölöm ezt a számot, de ez az egy sor mindig a fejembe kúszik.
Szóval, azon agyaltam, hogy mi van velem. Miért bántanak az emberek. A családom. Miért dobnak el maguktól a barátaim? Egykettõ kibeszélt a hátam mögött, elég alaposan, és szeptembertõl megint ezzel az undorító, féreg bandával kell töltenem a hét napjából ötöt, minden nap, szalagavató próbákon, mindig. Persze, tisztelet a kivételnek, csak egyszerûen szánalmas egy osztályom van, akik állandóan fikáznak valakit, egymást, mindenkit, bárkit.Már most látom milyen jó lesz.
De legfõképpen Rajtad filóztam. De ezt már megbeszéltük.
Szerelmes vagyok. Itt és most, bevallom, ahogy már sokszor megtettem. Ez a kérdés sosem merült fel bennem hogy vajon eléggé szeretem-e õt, vagy sem.Mindig tudom a választ,igen. Egyszerûen le kell írnom ide az érzelmi zagyvaságaimat, mert már szétrobban tõlük a fejem. Holnap csak sikerült kierõszakolnom mindenkibõl hogy találkozzak vele, pedig még a vasárnap sem lett volna jó, csak a kedd. De sikerült!
A baj itt az egész világgal van. T szüleivel. Nem akarom jelen pillanatban leírni micsoda, ha valaki tudja, tudja, de annyira vagyok intelligens, hogy nem írom le mi problémám van. Egyszerûen csak ilyenek, de ez az egész megfertõzi a tökéletesnek bátran mondható kapcsolatomat, és az aprócska életemet.
No, ezen még úgy ahogy túl is tudom tenni magam. Van ilyen. Nem kell foglalkozz velük Chu. ( ja ma apuum le Chupacabrázott, ami elég vicces volt..:D)
Itt a gond a jövõvel van. Hihetetlen mód tudok miatta aggódni..hogy miért? mert ilyen ember vagyok és kész. Szeretném tudni, mire számítsak a közeljövõben. Vannak terveim amiket elakarok érni. És félek, a jövõmben nem lesz benne...mert egyszerûen elhányom magam a gondolattól hogy a független életemet két olyan ember akiket inkább T vér szerinti õseinek mondanám beleszóljon, benne legyen...és ez, ha megnézzük elkerülhetetlen. Egyszer jön egy gyermek, mert szeretnék, és akkor már az õ vérük is lesz- de inkább T-é, legalább is remélem...- és akkor már nem tudom azt mondani hogy bocsi, ti kivagytok tiltva az életembõl, az életünkbõl...Nekem rendes, dolgozó, aranyos szüleim vannak és ezt most a legnagyobb elfoglultság nélkül mondom. De én bennük nem bízom- T rokonokban. Ezért nehéz. T-t szeretem- a mindenem, és ha megbánt is akkor is csak véletlen. Nem adnám semmi kincsért, ezért is küzdök érte, minden áron. Mert neki otthon nincsen szava, se semmije. Én vagyok az egyetlen neki, és a családomon kívül és a maroknyi barátaimon kívül õ van még nekem. Egyedül. Õ az aki megért, aki elvisel, aki szeret, elsõsorban SZERET. És eztért is kell érte harcolnom, ha bele döglök is, mert más sosem fog...ez tuti.
Azt hiszem ezt privátolom, mert hosszú és nagyon személyes.
