Csöndet akarok. Hiányoznak ezek a csöndes esték, amikor csak leülök, tanulok, szól halkan a rádió, mindenki csöndesedik, aranyos kedves. De most csak én érzem úgy, hogy erre vágynék. Virág egyfolytában duruzsol nekem, bejön kimegy a szobámba, ami nem is zavarna, csak apró dolgokkal bombáz. Szeretem, nagyon õt. Igazából anya zavar. Hangoskodik, egyre többet morog, nyûgös, pedig igyekszem neki segíteni, elviselni ezeket a morgásokat, megkérdem mi bántja, de mindig van valami negatív megjegyzése, vagy rám-a munkámra, mennyire nem jó vagy esetleg másra. És zavar hogy nincs csend.
Pedig úgy várta ezt a tábort, most meg már az is baj. Hiányozni fog nekem, de legalább gyakorolhatok a háziasszonykodással. (persze ha nincs itthon patyolat rend, akkor rögtön morci. )
Mindegy, csak tényleg csöndre vágynék így este, hogy csak leüljek, tanuljak, szóljon halkan a rádió és mindenki lecsöndesedjen (:
