Álmos, kissé. Nem bírom ki nélküle. Szerdán egész délután együtt. Fél kilencessel haza. Várom*-*
Alig bírtam ma elengedni a kezét. Álltunk a kapuban, a karjaink kinyújtva, fogom a mutatóujját, és nem akarom elereszteni. Sosem ment még ilyen nehezen elengednem. Olyan csodálatos volt ez a hétvége...nem akartam hogy vége legyen, nem. De muszáj volt, és örömmámorosan billegtem be a kapun, miután a nagy fûzfa ágain túlérve eltûnt a látóhatárból.
Szóval, boldogságos hétvége...(: Együtt fekvés, ébredés, kelés, reggelizés, este együtt tévé. Nagyon jó volt.^^
Most pedig vissza a való életbe:D:D
