Szeretem az érzést, hogy ott van mellettem.Nem kell semmit se csinálnunk, csak engedi, hogy feltegyem a lábam a combjára, miközben törizek, õ pedig gitárt gyakorol. Néha egymásra nézünk, látom a szemem sarkából, ahogy figyel, nézi, mit tanulok, ránézek, mosolyog, és tovább gitározik. Közben beszélgetünk, háttérben valahol halkan tévé motyog, számítógép zörög, mégis idilli, valóságos kép a javából.