A tegnapi dolgoktól feltöltõdve vágtam neki a mai napnak, bár ez a nap vicces volt, eléggé.
Sajnos, nincs osztályközösségünk. Nagyon durván. A jegyek kiosztását még egész jól megcsináltuk, de most osztálykarácsonyon van a hangsúly.OSztály egy része kihagyná a játszunk-együtt részét a közös ajándékozásnak, és elmenne a Trófea nevû étterembe enni. Én is ide tartozom. Másik fele pedig ragaszkodna a játszáshoz. Én szeretek játszani, olyanokkal, akikkel jóban vagyok. Ez az osztályom 1/3-a, de ez elég tág rész, szóval ennek a felével beszélek naponta igazából, a többit csak kedvelem. Activityzni szoktunk, amit utálok. Szerepelni is utálok, feszélyezve érzem magam, nem érzem jól magam, pirulok, hebegek, habogok, szóval nem színpadra születtem, ráadásul ez a kötelezõ jelleggel játszál és activityzz nekem nagyon nem jön be. Szerintem egy közös vacsi meghittebb lenne, bár az meg 3500Ft, aztán ehetsz amennyit akart-mondjuk én nem vagyok egy húdenagyétkû. Ez így elsõ órában volt, drága ofõm mint mindig, most is közölte, hogy neki oly' mindegy, mit csinálunk. Hát persze. Mert eddig nem ezt csinálta? Megint elõadta a halált, hogy õ miért nem vitt el minket sehova-"a negatív hozzáállás"-ra hivatkozott.Hmm.
A többi óra lassan, de eltelt. Mostanság Csömivel egyre többet beszélek, ami jó, csak ilyenkor szokott jönni a kopp. Remélem ez esetben elmarad. Amúgy volt ma próba is, bent voltam ötig, anyum meglepett gyors KFC-s kajával, Csömi beült spanyol faktra, Uli nem bírt magával, meghülyült:D, a próba unalmas volt, és fárasztó, elkalandoztam, állandóan ráléptem Réka lábára, de amúgy a szokásos büszkeség, hogy igen, én C-s vagyok, nem a-s, nem b-s, hanem CÉS. Amikor beállunk szalagtûzésre olyan jó érzéssel tölt el, még ha szar is az ofõm, szar az osztály, a barátaimat szeretem, és örülök hogy c-s vagyok. (nem is igazán büszkeség mert nincs mire büszkének lennünk.) Most itthon, anyummal kiveséztük az egész életetet, az indulataimat, hogy mindig mindenkivel túl õszinte vagyok akit nem szeretek, hogy Hontit nem kezelem az ofõmként, tiszteletlenül beszélek vele, és hogy el kell kezdenem sportolni, mert tényleg fojtogatja a torkomat, ha nem adom ki az indulataimat, a dühömet hirtelen akkor. Próbálok ezen változtatni.
Hajam hullik, mint a fene, szóval megint vastabletta, b vitamin, sok víz, gyümölcsök. Valamikor megint el kell kezdenem ezeket. Lábikóm viszket, a bõröm, és ismét a True Blood elõtt tespedek, várom fel Téét, hogy egy icipicit, de mégis beszéljünk, mert nem bírjuk ki hogy ne, de talán nem is jön fel, csak remélem hiába, addig közben angol, és persze különangol.
