szarul. nemrég értem haza...tegnap is fájt a hasam- lelki bajok testi jajok?kitudja...- és ma is már a vonaton hányingerrel küzdöttem...elsõ órát még túléltük barátnõmmel, õ is rosszul volt, de a melegtõl bedobogott a szívem, és minden bajom volt. Elmentünk ofõmhöz, hogy kérünk kilépõt. Elõször aranyos volt, viccelõdött, aztán meg behívott minket az osztályba. Van egykét hiányzásunk ami még nem lett igazolva-ezen felhúzta magát közben, és közölte, hogy akkor enged el minket, ha beszélhet szüleinkkel. Ok. Amíg bnõmmel beszélt, addig felhívtam anyát, mondtam neki mi van. Mondta ok, persze, akkor mindjárt beszél vele. Addig hallottam ofõt, hogy bnõm anyujának azt mondja, h háát, õ hazaenged minket, de nem lát rajtunk nagy betegséget. Anyádpicsáját. Majd kiugrott a szívem a helyérõl, remegett a lábam...de persze, nincs semmi bajom. Persze, ma töri tz is volt...erre egykét töri faktos osztálytársam csúnyán nézett rám, hogy minek megyünk haza MINDKETTEN, meg miért rosszul vagyunk..? Nem bazdmeg...itt már kezdett sok lenni...
aztán integett nekem ofõm lefelé, azt hittem azt mutatja h mehetünk. Mondom neki, hogy beszéltem anyummal, erre elkezd kiabálni hogy Õ akar beszélni vele...erre nem mondtam semmit, megrántottam a vállamat, megcsörgettem anyumat, átadtam a telót, lebeszélték. Ofõm morgott egy jobbulást, szónélkül visszanyújtotta a telefonomat, rá se néztem, többiek kedvesebbek voltak. Namindegy..
A friss levegõ jót tett, itthon ettem egy kis mézet, meg ittam Bogár féle teát, és már kicsit jobban vagyok. Na ennyi. Szerintem ágynak dõlök.
Majd jelentkezek. Pusszantás.
