Ésss...igen! Találkoztunk, életem egyik legjobb délutánja volt, pedig csak sétálgattunk, nagyimnál voltunk, ettünk és nála punnyadtunk de akkoris...*-* imádom ezt a srácot, õ a mindenem, életem szerelme, és vele akarom leélni rövid kis életemet, ezt tudom. Nem akart csókot adni, mert beteg, de nem bírt ellenállni, és olyan volt, mintha sosem csókolt volna, és olyan volt, mintha most jöttünk volna össze, tiszta zavarban voltam, de azért annyira mégsem. Az idõ is kitavaszodott nekünk, örült nekünk hogy másfél hét után megint látjuk egymást, eddig a max. külön töltött idõ 6 nap volt, most felment 10re...:S nem tetszett, namindegy. Láttam, szeretem, szombaton nálam alszik, és megünnepeljük, hogy két éve töretlenül és szenvedélyesen szeretjük egymást.♥