Írni akartam a napomról, de olyan unalmas volt, hogy senkit nem untatok vele. 

De, ma elgondolkodtam. Találkoztam véletlenül a vonaton az egyik ismerõsömmel. legyen N. Szóval, N mondta, beszélni kéne, mert vannak események. Beszélgettünk, én ott álltam vizes fejjel, kócosan, kicsit csabzottan, fáradtan, karikás szemmel, bakancsban, kicsit megkopott kabátomban (kéne venni újat, de már nem látok sehol..), õ meg csilivilin, divatosan, tökéletes smink, frizura stb. Beszélgettünk, kérdeztem mi van barátjával, vigyorogva közli, hogy hát amúgy két hónapja megcsalta, valami másik lánnyal, megcsókolta, jaj de hát részeg volt. Egy hétig haragudott rá, de hát amúgy is már rég volt, stb,stb, látom tereli a témát...3 hónapja járnak, és az elsõ hónapban megcsalta a src! Te jó úristen. Aztán beszélgettünk, hogy hú hát két év, de durva. Én meg voltam gyõzõdve, hogy N sokat fejlõdött, és kevésbé lett felszínes, de nem, pénteken a srácnál alszik, nem ám hogy a srác jönne hozzá.. és egyáltalán nem értem az ilyen embereket. Ha valaki visszaél a bizalmammal, akkor kész, ennyi. Én amúgy se tennék ilyet soha a barátommal, és szerintem õ sem. Kicsit sajnáltam is Nt, mert tipikus felszínes, üres lány, akárhogy is nézzük. Nem rossz indulatú, csak hát na. Végül azzal a tudattal szálltam le a vonatról, hogy hát igen, nem minden a szépség, a divat, meg a külsõ....