Komolyan mondom elegem van! Tegnap olyan szép napom volt, és ma olyan unalmas volt, de ez nem jelenti azt, hogy el kell rontani semmi kis faszságokkal.
Ma anya bejött elém, és mivel én spanyolon ültem, bnõm meg másik nyelv órán, küldtem neki smst, hogy nem megyek, ne öljön meg, stb. aranyos fejek. Nem jött válasz. Aztán kényelmesen elkészülök óra után, látom ott áll, nem hallott semmi féle smsrõl, meg ott durcáskodott, meg volt sértõdve. BOCSÁNAT. ötvenszer bocsánatot kértem, de mintha meg sem hallotta volna. Mondtam, hogy elvisszük, láttam, hogy be van sértõdve, nem kell nem kell hagyjuk....ok.
Tnek is szintén küldtem smst, hogy nem tudunk ma találkozni, de nagyon szeretem. Természetesen õ sem olvasta az smst. Küldött visszahívót, kérdezi hol vagyok. Kiment az állomásra, és várt rám...megsajnáltam szegényt, de nem igaz, hogy õ sem tudja megnézni a telóját..:\ Mondtam, hogy most kivételesen jöjjön fel délután beszélni, ne este, de nagyon óckodott ellene, pedig tudom, hogy hnap nincs semmi komoly neki. Mondta, hogy valamit játszanak osztálytársával neten stb...király. (y)
Természetesen hívott utána barátnõm, hogy hát T amúgy ott állt az állomáson és nézte mi van. Köszönöm a tájékoztatást...azt hittem azért hív, mert átgondolta, hogy nincs igaza. Á, dehogy. Mindegy...ötvenszer bocsánatot kértem, nem is az én hibám, innentõl kezdve nincs mirõl beszélni...
És utálom, hogy az egész osztályban ez van, ha már bármit mondok, támadnak a többiek, látom a szarkeverést, utána barátnõm is találkozott másik két osztálytársammal, tuti már úgy vagyok beállítva, hogy a szemét dög...És akkor még Tt is sikerült megbántanom.
Valaki még?...
