Kezd már úgy kicsit elegem lenni T szüleibõl...szegény beteg, de mivel akar menni koncertre, muszáj fát hordania apukájával. Ok, ez még így végülis logikus is, mert ha az ember beteg, akkor koncertre se menjen. 

De. Abból már kezd elegem lenni, hogy állandóan baszogatják õt valamivel...és h én is rossz vagyok, meg hibás vagyok, mert nem tud tõlem (!!) tanulni. Asszem elég nagyfiú, hogy ha tanulnia kell, akkor leüljön. Õ többször szokta lemondani a randikat tanulásra hivatkozva, de igen, én vagyok a rossz, hogy tanulnia kell...

Aztán, itt van még a nyár. Vicces, mert azt hinné az ember, hogy állandóan együtt vagyunk nyáron, hisz két várossal odébb lakik, semmi dolgunk sincs...ahha. (afaszt). Mi õsszel többet találkozunk, mint nyáron, mert ezek a nyarak nekünk állandóan csak szenvedések. Sose megyünk sehová, ha mégis, akkor is csoda. Most is ne tudjátok meg mekkora hiszti van abból, hogy koncertre akarunk menni..a múltkori ittalvást is három héttel korábbra terveztük..szóval nagyon jó.

És mindezzel nem lenne baj, ha T 14-15 éves fiúcska lenne, mert akkor még azt mondom megértem. De 17 éves nagy ló, engem nem féltenek, nehogy már õt ennyire! ÉS az a baj, hogy ha õt korlátozzák, akkor engem is...mert ok, hívhatom Ciccust is, hogy menjünk el, de az más..és tényleg néha jó lenne kimozdulni vele, mint amikor múltkor biciklizni voltunk, vagy ilyesmik.

Na, és itt jön a kérdés, hogy mit lehet tenni? Elõre szólok, a beszélgetés a szülõkkel, hogy "nem így kéne azért mégsem kéremszépen" nem jön be, tutira, szóval valami más kéne. Gondolkodtam, hogy sport, mert akkor levezetné ezt az állandó feszkót, ami emészti szegénykémet, és legalább nem basztatnák..aztán mondtam neki, hogy nyári meló, mert ha pl. fesztiválra menne melózni, akkor se lenne otthon, elszabadulna kicsit. Persze, ettõl nem látnánk többet egymást. 

Megoldási javaslatok? Mert már én kezdek ebbe belefáradni, ebbe az egészbe, és félek a nyártól, hát nem hogy szegény barátom...szóval kéne valami megoldás de egyáltalán van?...