2012.06.04.
22:46

Írta: kicsiszörny

érzelmi túltengés.

Mostanság, hogy ilyen sokat vagyok itthon és nem kell sehová se rohannom, sokat agyalok. Elkalandozok a jövõn. Vajon hogy és mint lesz? Vannak nagynagy terveim, amiket nem szoktam ide kirakni, mert még nagyon messziek, és nem olyan, hogy egyik pillanatról a másikról összejön. 

Nagyon durván babázhatnékom van mostanság...o.O Amióta beköltöztek szomszédék, és itt van ez a csöppség, folyamatosan babákon jár az agyam. Szeretnék majd sok lurkót..eléggé:D

Aztán én nem házasság-dologban gondolkodok, hanem összeköltözés. Az tényleg a mindenem. Hogy együtt élni valakivel- nem is valakivel, Vele. Hogy minden este együtt ledõlünk, alszunk, punnyadunk, tévézünk, és persze, nem minden este lenne ilyen nyugis, meg valamikor dolgozni is kell..:D De úgy tényleg, hogy csak ketten. Elég régóta tervezgetjük ezt már, kb. miután összejöttünk, volt is róla szó, akkor csak elvétve. Mostanság már közelebb kerültünk az álomhoz, hisz azóta két év telt el, de még mindig nagyon messzinek tûnik. Kicsit túlságosan is. Nem szabad ennyire elõre agyalnom, hisz sosem lehet tudni, mi lesz, mit hoz a jövõ, mikor válnak ezek valóra, de ez az álmom mindig ott motoszkál a fejemben amikor itt alszik nálam, és reggel együtt kelünk, együtt mosunk fogat, azután átöltözünk, tévézünk, beszélgetünk. Ilyenkor kicsit mindig elhiszem, hogy nem lehetetlen, és egyre közelebb van. Csak még nem látom pontosan. 

És ez nem is lenne furcsa, ha nem az elsõ barátommal lennék.És akármilyen egetrengetõ, vagy furcsa, de én megelégszem vele, és azt akarom, hogy õ legyen az utolsó is. Sok furcsa tekintetet kaptam már el, amikor a fentieket csak röviden ismertettem, úgy, hogy azt mondtam Õ az igazi. Hát hogy én ezt honnan tudom, elsõ szerelem stb.. Hogy ezzel vigyázni kell, mert a fiú rádöbben majd, hogy nem élte ki magát- állították ezt úgy egyesek, hogy nem is ismerik õt. Nem kell általánosítani köszönöm. Szóval nem tudom, hogy ez az elsõ szerelem dolog hogy is van, de én tök jól érzem magam benne, és õ is. Neki meg nem elsõ, hanem második. Hahh.:D Ez a helyzet most nálunk. 

(Na, ezeket a sok okosságokat nem tudom miért írtam le, de igazából nem nagyon izgat, saját kis blogom, és most ki kellett írnom magamból:D)

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://littlemonster.blog.hu/api/trackback/id/tr945980279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

~szeretetbuborék. 2012.06.05. 07:16:18

Milyen ismerős gondolatok... :)

*kiscsillag* 2012.06.05. 11:37:45

Az otthonlét hátulütője a sok agyalás... Aztán abból lesz a sok veszekedés. Nálam legalábbis. :D

Chupacabra 2012.06.05. 11:48:58

én inkább szeretethiányt érzek..:D:( meg úgy a hiányát amúgy.
süti beállítások módosítása