Vegytiszta szerelem ez. Egész délután együtt, bár a darabon külön ültünk- õ fönt gitározott, én lent néztem az elõadást. Nagyon jó volt. Katarzis volt, megdöbbentõ, ledöbbenõ, szívfacsaró.  Több nagy és drámai szó nem jut eszembe. 

Utána együtt az állomásra..istenem, hát õ tényleg a mindenem! Össze voltunk hangolva, pedig úgy igazán nagyon rég beszélgettünk..most végre sikerült. Olyan nyugodt voltam mellette, és õ is. Bújtunk, ölelgetett, magához szorított. Néha szenvedélyesebben, néha inkább aranyosan. Azon agyaltam akkor, hogy én nem akarok vele veszekedni sose. És azon, hogy nagyon szerelmes vagyok ebbe a srácba. Ahj, levett a lábamról anno..a kékgitáros fijú.

Szóval ezvan mostanság:) Végre találkozhattunk a mai stressz után...:D most boldogság van, és kicsit fáradt is vagyok.  Holnap megint megyek, akkor már mellette fogok ülni, vagyis nem messze tõle, fönt az emeleten:) Hát igen, kiváltságos vagyok...:P

Ahj, szerelmes vagyok a francba is!:D