Annyi minden kavarog a fejemben, olyan sok apróság, amiket lehetne mesélni, momentumok, de nem tudom, hol is kezdjem.
Szerdától ma estig itt volt. A szerda csütörtök kis nyugis volt, nem csináltunk sok mindent, elvoltunk. Csütörtökön délelõtt angoloztunk, õ az asztalomnál, én az ágyamon fekve. Nehéz úgy bármit is csinálni egyedül, hogy ne lenne az a késztetésem, hogy odamenjek, és belefúrjam a fejem a vállába meg megpuszilgassam. De muszáj volt angoloznia, nekem meg már kellett volna, szóval egy órát így elvoltunk csöndben. Délután sütit sütöttünk együtt, fent gépeztünk, megnéztük a szupercsapatot. Este hamar kidõltünk, de még beszélgettünk picit.
Péntek délelõttöt majdnem végigaludtuk..:D Meg hamar elment az idõ. Kettõ körül lementünk a Dunapartra a csárdába halat enni, utána még ott maradtunk a parton, beszélgettünk^^ Itthon üres volt a ház..és olyan gyönyörûséges volt az egész, hogy hát nem is tudom, van-e erre szó...ezt így vétek lenne leírni, de az is ha nem írnék róla..de a lényeg, hogy tökéletes volt.
Egész délután sudokuztunk kint a teraszon:D anya, T, hugi, én. Aztán olvasgattam, de így jó volt nyugiban. Este tizenegy körül ledõltünk, négyig, fél ötig beszélgettünk...nem tudom, beszélgettünk-e már ilyen sokat egy huzamban, de minden szóba jött, exbarátnõk, majdnemexek, kiveséztük õket, család, jövõ, múlt...egyszóval minden. Imádtam! Az ittléte egyik legszebb öt órája volt, csak feküdni mellette, néha sírni, néha nevetni halkan, vagy éppen komoly dolgokat megvitatni. Nem szégyellünk semmit, de tényleg.
Ma olimpiát néztünk, kutyát sétáltattunk..én nehezen viselem, ha õ neveli a kutyámat, de most még ez is jó volt. Okos kutyám van, ezért nem volt semmi probléma vele:) Viszont megtámadtak engem a pókok..-.- namindegy:D De Bogár nagyon élvezte a kutyasétát.
Délután együtt evett a család, majd lementünk Vácra a Vigalomba. Ez ilyen három napos program, minden évben ilyenkor van. No, hát lenéztünk, én most is kaptam szép üvegfülbevalókat, amire minden évben vadászok, csak tönkremennek, elhagyom stb..deee most megint van!*-* Meg ittunk mojitot, meg hasonlók. Néztük a zumbásokat, és megjött a kedvem ahhoz is, egész jónak tûnik. Olyan fél nyolc körül anyáék kitették az állomáson, én kiszálltam vele. Háromnegyedkor jött a vonat, addig csak hozzábújtam, néha megpuszilt. Nagyon a tenyerén hordoz, nagyon vigyáz rám, bár éjjel valahogy mindig fejbecsapott, vágott( amikre én nem ébredtem fel szerencsére:DDD), akkor mindig kaptam utána puszit. Meg úgy rossz volt elválni tõle. Minden reggel a puszijára keltem, meg hozzábújtam a mellkasához, és ez az érzés hiányozni fog reggelente..:( De akkor is, imádtam ezt a pár napot! Most valahogy bepillantást nyertünk picit, hogy milyen lesz majd együtt. Együtt együtt, mindenhogy.
Nagyon hozzám nõtt már...de azt hiszem, ennél nincs is jobb a világon(:
