Néha már félek örülni. És mindig azzal találkozok, hogy bizony van okom félni.

Végre találkoztam vele. Isteni napon voltunk túl, szerelemtõl megrészegülve dõltünk egymás mellé az ágyban este. Reggel elaludtunk, és olyan 10 körül keltünk. Aztán itt volt háromig, beszélgettünk, fimeztünk.Tényleg mesés volt vele. 

Aztán mindig lecsap a villám, és kész, ennyi, vége a boldogságnak.

Nos, anyumnak már azzal baja volt, hogy mindig reggelire kelünk fel...most jó, igaz, de nem tudom mikor van a francos reggeli! Meg istenkém, ezért nem fogok ébresztõt beállítani...

Aztán, most meg lettem kritizálva, hogy mi ez a disznóól a szobámban..amúgy is feszült vagyok a holnapi tárgyfelvételtõl, mondtam, hogy majd elrakom, éppen órarendet rakok össze...és akkor mindenért lebasztak most, hogy ez nem szálloda, meg mégis h képzelem hogy itt van T és nem csinálok semmit...(jelentem, két hete nem láttam, de no problem......), meg h ennyire fogják õket is érdekelni h új gép..meg milyen NÕ vagyok, hogy rendetlenség van a szobámban...és most ezek úgy fájnak.