Õszinteség. Megbántás. Kapcsolatok. 

A hónapban sokadszor írt rám Myke. Róla annyit kell tudni, hogy nyolc évig belém volt esve, másodikban jártunk egy hetet, szerelmeslevelet is írtunk egymásnak, és hogy ha tehetné, akkor engem venne el feleségül. De amúgy megvagyunk, nem szoktunk találkozgatni, de mégis mindenhol ott van, néha tesz utalásokat, hogy milyen jól meglennénk a jövõben. Amúgy irtó okos, érzelmes srác, pöppet tisztában van ezzel és ezzel szeret húzni...mondjuk emiatt sem volt nekem szimpi anno annyira..

Abban a fura helyzetben volt két éve, hogy ugye én ilyen "elérhetetlen" voltam számára nagyon sokáig, mai napig ugyebár..és Tvel egy suliba járnak..Szóval gondolom leeshetett az álla, hogy neki nem sikerült nyolc év alatt semmit se elérni nálam, Tnek sikerült elég rövid idõ alatt..úgy, hogy egy évvel alatta jár, és abban az évben meg még gólya is volt. Szóval, érdekes helyzetek vannak.

Lényeg a lényeg, hogy egyszer elmentem vele moziba, csak úgy...ami elég nagy hiba volt. Semmi félreérthetõ nem volt amúgy, csak lehet ezzel egy kis reményt adtam neki, nem tudom..És a hónapban másodszor próbált elhívni ugyanúgy moziba. Azóta persze beláttam, hogy hiba volt elmenni vele, hiszen fordított esetben én sem örülnék, ha T a lánybarátjai közül elmenne valakivel-kettesben. Mert sokan még ok, de kettesben furi..akármennyire is megbízok Tben, maximálisan. 

Elõször még valahogy kibújtam a dolog alól, mert nem akartam megbántani egyikõjüket se..de nem voltam õszinte, és zavart. Aztán ma, kb. pár perce megint már elkezdte, hogy menjünk moziba, menjünk...és most úgy döntöttem hogy elmondom az igazságot. Meglepõ módon teljesen megértõ volt, azt mondta igazam van...csodálkozom, de jó érzés. Szóval még mindig jobb õszintének lenni, mint megpróbálni nem megbántani a másikat...