Igazából azért van ez a nyomorult blog, hogy kiírjam a gondolataimat..nemde? Na.
Szóval vannak gondjaim. Beteg vagyok, le vagyok gyengülve- ez mind tény és való. Nem érzem magam szépnek, se nõiesnek, egyáltalán sehogy se érzem magam. Belül van a baj, meg hát a láz sem tett jót, ami miatt hajat mosni sem tudtam. Még fáj a torkom, meg minden, de iszom a gyógyteát, meg mindenféle jóságot..
Hát ez a nagy büdös helyzet.
De a dolgokon túl van más is. Nem is tudom mi ez, mindig visszatért, legyengít....talán mert én sem tartom magam nõnek, inkább egy gyereknek, mások is így néznek rám. Még mindenki tizenegyedikesnek, tizedikesnek néz, és talán olyan szinten is vagyok. Talán még gyerek vagyok. Ami nem feltétlen baj, csak nekem igen. Fel kéne nõnöm, de nem is igazán tudom ezt hol kellene kezdenem.
Talán ott hogy nem rinyálok ennyit.De közben meg T egyfolytában nyaggat, hogy mondjam el a bajaimat, és igen, el is mondom, igyekszem.
Okéoké, azétt felnõttségre vall, hogy nem szarom le a tanulást. De tényleg nem. Szóval ülök felette, meg nyomatom, szorgalmas vagyok.
..
és ennyi. Mert amúgy próbálok magamra figyelni, de elveszek valahol a homályban, és tudom, hogy segíteni kéne, de nem megy, ésésés nem vagyok már önmagam. Vagy talán most vagyok önmagam?
