Ma, amikor megölelt, valami hihetetlen megnyugvást éreztem. Elfelejtettem a vizsgákat, a sok magolást, minden kis apróságot. Önzõ módon alig akartam elengedni. Önzõ vagyok, mert tanulnia kell,és nem lehet mindig itt velem, és ez így jó, csak most nem tudom miért, nagyon nem akartam elereszteni õt. Nem volt mese. Szóval, ha látni akarom, túl kell élnem egy vizsgát. Nem tetszik.
*mostanság sokat rinyálok, de majd valahogy le fogok állni, ne féljetek...:D*
