Igazából írhatnék egy jóóó, jóóó hosszú posztot, mennyire faszomkivan, és elegem van, és Tvel nagyon összevesztünk, és belõle meg végképp elegem van, de nem fogok, mert most megyek vásárolni. 

De azért teljesítmény, hogy a végén még az arcomba vágja, hogy hogy lehetek olyan galád, hogy ragaszkodom az elképzeléseimhez. Nem, tényleg, bocsánat, hogy kitaláltam egy programot. És amúgy jah, nem, nem ragaszkodom. Mert decemberben akartam menni korizni, de miatta eltoltuk januárra. Most meg februárra. Kurvajó, de tényleg. Üljünk itthon, és dugjunk. Ne csináljunk soha semmi programot, vagyis tologassuk magunk elõtt, hogy majd ha, és akkor majd elmegyünk, és akkor majd tök jó lesz, de addig légyszi ne, mert az megerõltetõ. Mondaná, hogy fél a koritól, vagy valami, de nem, csak támad, csak hisztivan, és végülis szerintem nem is találkozunk egyáltalán. Annyira nem, hogy mondtam, jöjjön ha akar, engem már az sem érdekel.

Végülis tömören, gyönyörûen leírtam mi fáj, mi bánt. Hát ez van. Ez a..."szerelem"...