Mostanság sokat agyalok azon, hogy jól döntöttem-e, hogy törire jöttem. Nem, igazából nem is ezen, csak hogy mi lesz velem. 

Nagyon változó. Egyik nap, egy sikeres vizsga/zh/fordítás/kutatás/referátum után úgy érzem.. igen! Ez kell nekem, imádom. 

Másnap meg azt érzem, hogy nem. Nem megy. Sose fogok tudni semmilyen nyelvet bevágni, munka és pénz nélkül halok meg és máris gondolkodom, hogyan oldjam meg az okj-s tanfolyamot egyetem mellett..

Az emberektõl is sok függ. Ha optimista emberhez kerülök, akkor mindjárt jó kedvem lesz. Csak bízni kell Chu, és szorgalmasnak lenni, az meg úgyis megy, és akkor minden jó lesz! Aztán ha megkeseredett egyetemista mellé ülök, akinek csak a papír kell, akkor meg úgy érzem, hogy basszus..az egésznek semmi értelme Chu, sose fog ez menni. Adjuk fel és csináljunk valami mást, amivel talán boldogulsz..

Nem jó ez így, és kitartok,mert Tibi is támogat, de hát na.  Most megint a pozitív hullám van, de tegnap Gabesznak sikerült megbillentenie...