Tegnap korán keltünk, irány Püspökladány..én navigáltam az autópályától..:D hah...élmény volt...igazából jó volt, láttam az ükükszüleim sírját, akik 1800valamennyiben születtek, szóval tényleg kis érdekes volt:D Az út amúgy iszonyú kényelmetlen volt, szenvedtem nagyon, hazafele is...
Olyan négy fele megérkeztem Tibihez, épp nagytakarított. Én lecuccoltam, tanulgattam, nem volt olyan ruha nálam hogy most én is segítsek...:/ Aztán sikerült összemorciznunk is, kicsit elegem lett belõle, meg úgy mentem volna haza legszívesebben. 200 kmt utazok, lazán hazamehetnék, és nem, átmegyek hozzá, és ezt kapom...de végülis kibékültünk, sikerült leülni, megbeszélni a dolgokat, kicsit átgondolni. Nyugi van és béke.
Este megnéztük a Szerelem és más drogok címû filmet...háthúúú. Az elején láttam már, hogy nem mindennapi film lesz, de hát...húú. Amúgy imádom az olyan filmeket, aminek kicsit is édes november hangulata van...az a kislakásos, szerelmes, ingbenalvós, festõs, kicsit kopott, kicsit borongós, kicsit õszi hangulat...nem tudom megmagyarázni, valamelyik filmen átjön, általában a legtöbb nem ilyen. De szeretem amikor a csaj nem egyszerû, a srác meg olyan szépen néz, és még film közben összejönnek és boldogság.
Fél egy körül le is dõltünk, de nem is aludtam jól, meg nem tudom nem fértem el itt se..:D Fél kilenckor nagy nehezen, nyûgök közepette felkeltünk, még egymásnak estünk, majd nagy nehezen beindult a nap. Egy körül hazabuszoztam (utálom a volánbuszt), majd kiderült, hogy itthon esik, de anya megmentett a bõrig ázástól..:D
Amúgy ti nem tudom hogy vagytok, de mindig amikor úgy érzem, elbizonytalanodtam kettõnkben, lesz valami és bummm....megint ott a varázs:$
