"Soha, egyetlen percre se mondj le arról, amire igazán vágysz. Ne foglalkozz azzal, hogy mennyire lehetetlen, hogy mennyire nem látod az utat, mert azt hiszed, hogy valójában nincs is.. Ne törõdj a körülményekkel, hajítsd õket magad mögé, ne figyelj rájuk. A te dolgod csak az, hogy tedd azt, amit érzel, és menj a szíved után. Csináld, ha fáj, csináld, ha nem megy, ha akadályokba ütközöl, ha megállás nélkül hibázol, akkor is, ha mindenki kinevet, akkor igazán - hiszen ahol ennyi akadály van, ott valaminek lennie kell. Nincs olyan, hogy valamit nagyon szeretnél, és azért, mert más azt mondja, hogy nem lehet, te elhiszed neki. Csak az van, hogy a legnagyobb természetességgel hiszel magadban, abban, hogy megéri dolgozni érte, mert az út majd kirajzolódik magától - csak meg kell tanulnod hinni ebben."
Amúgy az van, hogy nincs kedvem tanulni. Ez azért úgy lelket öntött belém, mert talán tényleg itt a helyem a törin, és még menni fogok vele valamire:) Jó lenne.
Ma kimozdultam végre. Mindig ledöbbent, hogy hány egészségtelen, boldogtalan, nyomorúságos és szomorú ember van...olyan merengõs voltam, nyugodt hazafele, és azon gondolkodtam, hogy egy életet hányféleképpen lehet leélni..és hány ember nem találta meg a helyes útját, és igazából az egyetemi rinyaposztjaim tök hülyeségek mások dolgaihoz képest.
A beugró egész jól sikerült(ha már egyetemi rinya, akkor miért ne:DD), egy-két dologgal voltam kicsit kavarodásban. Remélem mehetek szerdán szóbelizni:)
Hiányzott azért az az eldugott kis Roxfort-Piliscsaba, na. Csak vizsgázni ne kéne:DD
Ma sokat tanultam, csak nehezen. Még most is kéne, mert a pénteki vizsgára szó szerint, és komolyan nem tudok semmit, de nem igazán megy- helyette Jóbarátok...:D
Azért boldog vagyok most^^
