Lassan negyed egy.
Valami furcsa nyugodtság, boldogság van a szívemben. Rég éreztem ehhez foghatót. Nem bosszankodok semmin, és bízom a jövõben.
Lassan negyed egy, és én spanyolozok. Olyan érzés, mintha megõrültem volna kicsit, de közben pedig nagyon megnyugtató az egész. Olyan kis élénk vagyok...mintha helyreállt volna a világ rendje...
pedig nyakamban a tárgyfelvétel, és csomó minden miatt tudnék aggódni, panaszkodni, mégsem teszem, mert bízom benne, hogy menni fog. Olyan jó:))
És holnap megyek jegyet beiratni, meg könyvet visszavinni, és nem bosszankodom azon, hogy korán kell kelnem, hanem tök boldog vagyok, mert veszek magamnak könyvet utána, meg teát a westendben, meg találkozok Tibivel; szóval várom.
Boldog vagyok:)
